Egy lány életéről

Annyit érünk, amennyi szeretet van bennünk

Egy lány naplója!

(Így ír egy lány a naplójának)

Kedves naplóm!

A mai napom borzasztó volt!

Tegnap sokáig fennt voltam mert a gépemről szedtem le a filmeket.Ma korán keltem mert boltba mentem,majd misére.Eddig minden a megszokott volt és eddig még nem is volt rossz.Szeretek misére járni és ministrálok is.Mise után elbúcsúztam a többi ministránstól és haza indultam. Majd elindultam a gyümölcsösünkbe, hogy segítsek apukámnak begyűjteni a szénát,ekkor megcsörrent a telefonom.Látom a volt barátom Gábor hív.Felveszem. Azt kérdezte nem néznék e meg neki valamit a neten.Én erre mondtam neki, hogy nem vagyok otthon.Erre ő azt mondta, hogy ha ő megkér engem valamire azt sosem teszem meg. Na innentől kezdve 2-3 órán keresztül telefonáltunk és vitatkoztunk.Helyesebben ő szidott negem.Én meg gondoltam magamba  hadd szidjon, hisz mindenki ezt teszi velem.Mindenki engem használ ki.Mindenki belém törli a lábát.Miután hazaértünk lementem a pincénkbe, hogy krumplit pucolok anyukámnak az ebédhez és ott sírtam vagy egy órán keresztül.Tudtam valahol ki kell adnom magamból a sok rosszat a sok bánatot.Így született meg ez a honlap.

Közben msn-en beszélgettem egy haverommal aki nagyon megértő,kedves fiú.Mindíg fordulhatok hozzá.Kicsit késöbb felhívtam telefonon egy másik haverom, hogy 8 körül nem jönne e ki a faluba.Csak egy kicsit, hogy tudjak kivel személyesen is dumálni.   (folyt.köv.)