Egy lány életéről

Annyit érünk, amennyi szeretet van bennünk

Húsz hosszú év! Oly régen is volt már, Hogy megismertelek, Szívembe bezártalak S megszerettelek. Mosolygó kék szemed Mindig reám nézett, Két kezed átölelt, Csókod ajkamon égett. Oly magányos voltam, Míg nem ismertelek, Mint magányos őzike A rengeteg erdőbe. Szerelmesek lettünk, Hűséget esküdtünk, El nem hagyjuk egymást, Míg a földön élünk. Húsz hosszú év alatt Össze is tartottunk, Sok rosszra és jóra Együtt emlékezünk. Szerelmünk gyümölcsei Lassan fel is nőnek, Útjaikra mennek, Itt hagynak majd minket. Majd ketten maradunk A régi emlékekkel, Kék szemedbe nézek Mosolygó szememmel. El is mondom néked, Hogy most is szeretlek És, hogy köszönöm Ezt a húsz hosszú évet. Bízom benne, hogy Még te is szeretsz, Nem felejted el ezt A szép hosszú húsz évet.

Csapong a dallam szavak zenéje fonódik össze dal fakad, rímekbe csobbant csodákra csordult szívemből áradt hang-patak. Messzire zengő vágyat teremtő szavakká szökkent gondolat csilingelése siet a fényre belőlem verset bontogat.